Alkotni jóóóóóóóóóó!:-): kOpOtT tAvAsZ -

csak, hogy ne ugyanazzal a kifejezéssel éljek kétszer egymás után 10 perc leforgása alatt:)

A tavaszt is nagyon szeretem, meg mindazt, ami régies, kopottas, antik beütésű (és persze megfelel az ízlésemnek:P). De vajon összekombinálható-e a kettő? Kreatív blog oldalon lévén épp, a válasz természetesen az, hogy iiigen. Meg egyébként is.;-)

De hogyan készítsünk vadiúj, még soha nem használt tárgyakból kopottas kinézetű dolgokat? Ha azt találom mondani, hogy finomvonalas repesztőlakk, az ugye elsőre nem mond túl sok mindent?

Na de ha azt mondom, hogy gyertya, arról már csak beugrik valami, nem igaz?

Kérem szépen, ha van a háznál egy kis festék, ragasztólakk, egy falap, egy darab finomabb smirgli, egy negyed szalvéta, mondjuk tavaszi mintás és egy szál fehér gyertya, akkor neki is lehet fogni ennek a rejtélyes, ám pofonegyszerű antikolási technikának. (Ha nincs, szaladj el értük gyorsan a boltba!;-) ) Nem kell hozzá nagy tudomány, se gyakorlat, aki még soha nem decoupageolt, az is bátran kipróbálhatja.

Akkor vágjunk is bele:

Vettem egy MDF lapot, és szép egyenletesen lealapoztam fehér alapozófestékkel. Míg ez száradt, kiválasztottam a ragasztani kívánt szalvétát és megterveztem a képet. Nemrég érkezett egy nagy adag új, csodaszép szalvétasorozat az üzletbe, abból válogattam természetesen.

A választás egy virágmintás szalvétára esett ( mi másra?), amelyben a világos lila, pasztell színek dominálnak. A szalvétát rétegeire szedtem, majd a kívánt mintákat körbetépkedtem és felragasztottam Pentart decoupage ragasztólakkal az mdf lapra. Alul-felül ragasztóréteg.

No így. Ezután fehér akrilfestékkel átfestettem az egész lapot (minta teljesen kímélve van), csak úgy, hogy szebb legyen. (A smirglit meg eltettem, hogy majd jó lesz az még valamire.) Ezután elővettem ilyen színeket, hogy: rózsaszín, lila, sötétlila, country zöld, és elkezdtem játszadozni velük, mint a kis óvodások, csíkokat húztam a lap fehér részeire, össze-vissza mindenféle színnel. Annyi, hogy egyirányban csíkoztam. Míg tele nem lett az egész oldal. Egyébként így sem volt csúnya:))

Miután a csíkjaim megszáradtak, vettem egy gyertyát - és jól tessék figyelni, mert itt jön a tudomány!;-) -, és végigdörzsöltem vele a csíkokat! Le-fel, le-fel, persze nem vittem túlzásba, nem fogyott el a fél gyertya, mire végeztem a művelettel!

Ezután következett az a lépés, amikor látszólag mindent elrontunk. Ugyanis elkezdtem lefesteni a lapot fehér akrilfestékkel. Először persze nem fed még olyan jól, nem kell megijedni, hagyjuk száradni, utána ismét egy réteg fehér festék, száradás, ismét fehér festék...szóval ezt eljátszottam néhányszor. Néha még a mintába is belementem itt-ott, csak, hogy hitelesebb legyen a régies hatás;-).

Mikor már úgy láttam, hogy szép fehér ismét a felület, elővettem a smirglit (na ugye milyen jó, hogy nem dobtam ki!:P), és szép óvatosan elkezdtem visszaszedni a fehér festékréteget, amit épp az imént vittem fel. A rákent viaszréteg segítségével a felső festékréteg könnyen, szépen lepattogzott, akárcsak egy régi falról:), s megjelentek alatta az odakent színek... addig csiszoltam, amíg azt nem mondta rá a szemem, hogy ez így mostmár szép lesz.

Lakkozással fejeztem be, meg fényképezéssel, amiben már nem vagyok annyira jó:))

Persze utána kipróbáltam más szalvétával is,

meg aztán más tárgyakon is alkalmaztam a technikát; pl egy régen, ajándékba kapott fürdőszobai kenceszett tartóját, egy kis fadézsát festettem be és gyertyáztam ugyanígy ki. Szerintem tűrhető lett.